Az értékelemzés módszertanának logikája: A fogyasztói igények alapján meghatározni a szükséges funkciókat azok szükséges paramétereivel.
A funkciók teljesítése a vállalati képességek figyelembevételével optimális érték létrehozására.
Az érték definíciója:
Értékoptimális = Funkciószükséges/Költségminimális
Akkor érjük el a legmagasabb értéket, ha csak azt teljesítik a funkciók, amire valóban szüksége van a fogyasztónak, és azt a lehető lekisebb költséggel!
Ez a logika egészen mást jelent, mint a ma olyan divatos Ár/érték arány. Ez utóbbi nem a szükséges funkciók teljesítésére fókuszál, hanem azt próbálja kommunikálni, hogy olyan sok mindent kap a fogyasztó, hogy ezért a kért ár bagatell. Az, hogy a többletköltségen előállított és eladott funkciókra valóban szüksége van, vagy ilyen paraméterrel van szüksége a fogyasztónak az nem szempont!
Az optimális érték minden fogyasztó esetében más, emiatt igen fontos eleme a módszertannak a fogyasztói igények és azok mértékének meghatározása, hogy a célcsoport igényeinek leginkább illeszkedően határozzuk meg a szükséges funkciókat és azok paramétereit.
A strukturált folyamat 3 fő szakaszra és azon belül 8 specifikus fázisra oszlik:
Az Értékelemzés módszertan alapvetően műszaki, technikai termékek értékességének javítására lett kidolgozva, és a leghatékonyabban manapság is erre alkalmazható. Természetesen a módszertan fejlődése nem állt meg, így más üzleti tevékenységek esetében az Értékelemzés alapjain nyugvó Value Management módszertan hatékonyabban alkalmazható.
Az Értékelemzés munka akkor biztosítja a legnagyobb értéknövekedést, ha már nagyon hamar, a tervezés/fejlesztési fázisában alkalmazzák. Amennyiben az Értékelemzés alkalmazására később kerül sor, akkor leginkább a költségcsökkentő gyakorlat kerül előtérbe ahhoz, hogy a termék életciklusa meghosszabbítható, vagy maga a termék versenyképesebb legyen.